Király Fanni: HAIKU

Budapest, Diderot Cafe, 2012.11.21. - 2012.12.06.

Feledhetetlen ékszerkiállítás Király Fanni egyedi ékszereiből, amelyeket egy majdnem feledésbe merült japán hagyaték inspirált. A kiállított tárgyak mellett azokhoz illő Edo korszak beli japán haikukat olvashatunk.

A haiku évszázadok során csiszolódott japán versforma, írója képszerűségében pontosan és nagyon tömören rögzít egy adott pillanatot, természeti jelenséget, de benyomásait, erre adott reakcióit visszatartja, így  ezek az olvasóban születnek meg.

Új sorozatom darabjai  e versek hatására készültek el,  formájuk, szerkezetük kötődik  hozzájuk.

Ahogy a vers hangjai visszhangoznak az olvasóval, ugyanúgy  az ékszer is hatást gyakorol a nézőre és tapintása, súlya révén még inkább szoros kapcsolatba kerül a mindenkori viselőjével. A tárgyak anyaga ezüst és pergamen, azaz cserzetlen kecskebőr, és  jelentős részük hajban viselhető ünnepi hajtű.   

 

„ Életünk Hold-sütötte

  víz szélében 

  lebegő tavirózsa”

 

Ryokan

(1758-1831)

 

 

„Nem tudlak mással kínálni-

 Csak ezzel a kis vizeskancsóban 

 lebegő lótuszvirággal”

 

Ryokan

 

 

„Zsenge, friss bambusz.

 Rajzolós, gyerekkori

 jókedv hajt ki, ó”

 

Basó

(1644-1694)

 

 

Hullt levelek

 

„Várunk valakit.

 Léptei távoliak-

 hullt levelek, ó!”

 

Buszon

(1716-1783)

 

 

Lélek

 

„Parányi lényed

 felejtsd el végre; ünneped,

 lélek, ez a nap.

 

Basó

(1644-1694)

 

 

Köd

„Ködös napunk van.

 Biztosan az égiek

unatkoznak így”

 

Issza

(1763-1827)

 

 

Sírom őre

„Ha már nem élek,

sírom őre te légy majd,

Ó szöcske, kérlek!

                    

Issza

 

 

Légy

              

„Ne üsd agyon a kis legyet.

 Nézd, tördeli kezét.

 Úgy kér kegyet”

 

CÍMKÉK: művészeti kiállítás | képzőművészeti kiállítás | iparművészeti kiállítás |

Kommentáld az eseményt!