Szalay Péter: A felszínen

Legújabb kiállításán Szalay Péter a poligonális téri absztrakcióval folytatott kísérleteinek konzekvenciáit felvonultató, komplex installációt mutat be. Vizsgálódásának kiindulópontját sorozatgyártott kommersz kisplasztikai alkotások - festett porcelán-nippek - alkotják, amelyeket Szalay geometrikus absztrakt szobrokká alakít át. A transzformációt kétféle módon, manuális tevékenység közbeiktatása nélkül végzi el: kémiai eljárással a szobor felületére épít kristálystruktúrát, vagy a beszkennelt szobor poligonális hálóját digitálisan redukálja, és 3D-ben kinyomtatja. Mindkét folyamat eredményeként poligonális felületi struktúrájú szoborpárok jönnek létre, amelyekhez a róluk különféle (analóg fotó, digitális fotó, 3D render) technikával készült fotókat társít és állít ki Szalay. A kétféle absztrakt formarendszer téri és síkbeli megjelenései révén nemcsak a szobrászati absztrakció kérdéseit, de a térbeli tárgyak síkbeli reprezentációjának a 3D technológia hatására létrejött változásait, valamint azoknak a vizuális percepcióra gyakorolt hatását is érinti.

 

Szalay Péter (1981), bár szobrászként diplomázott, változatos médiumokkal dolgozik, mint az objekt, installáció, lightbox, performansz, video. Művei gyakran működő gépek, melyeket egyszerű anyagokból, és talált tárgyakból, vagy azok elemeiből hoz létre. Művészetében szerencsésen ötvözi a Kelet-európai konceptuális és neokonceptuális művészetből ismert barkács-esztétikát a technika legújabb vívmányaival.

 

Szalay alapvetően intellektuális munkáiban minden esetben kiemelt a tárgyi megvalósulás (működés, anyaghasználat) jelentésképző funkciója, mely fontos dimenzióját képzi az értelmezésüknek. Munkáinak tematikája az egyszerű fizikai jelenségek metafizikai tartalmaira való rácsodálkozástól a jelen társadalmi, kulturális és művészeti jelenségeire adott reflexiókig rendkívül sokrétű. Kritikus attitűdje a műveiben gyakran felbukkanó iróniában is tetten érhető, mely időnként nyelvi, máskor vizuális játékok, gegek formáját ölti.