Ott vagyunk már?
- A T-minusz csoport bemutatkozó kiállítása

A gondolkodás költői jellege még el van rejtve.

 

Ahol megmutatja magát, hosszú időn át

egy félig költői értelem utópiájához hasonlít.

(Heidegger)

 

A T mínusz (T-) kifejezés a visszaszámlálás egyfajta módjára utal, amely egy adott esemény felé tart, ahol a T az esemény bekövetkeztének időpontja, a mínusz az azt megelőző időt jelöli. Néhány fiatal képzőművész úgy érezte, hogy művészi útjuk elején szükségük lenne társakra, más nézőpontokra, hogy az önmagáért való alkotásból teremtő erő válhasson.

Közöttük találunk festőművészeket és grafikusművészeket is. Festészetük, művészi látásmódjuk nem köthető azonos stílusirányzathoz, de még az origó, kiindulási pontjuk sem azonos. És mégis, mintha a külön, párhuzamos művészi útjaik egy adott ponton a végtelenben metszenék egymást. Ez a metszéspont az a bizonyos T, amely a későbbi esemény bekövetkeztét jelöli ki számukra. A T-minusz a végtelenbe tartó folyamat egy állomása, ahol a kiállító művészeket a közös gondolat köti össze: mintha az "Ott vagyunk már?" kérdés feltevésével a mottóban olvasható heideggeri utópiára az alkotásban keresnék a válaszaikat. Talán nem is a kérdésre adható válasz a legfontosabb, hanem a szemlélődő alapállás, a közös gondolkodás és a közösségként való létezés.

Mert a T-minusz nem egy ad hoc létrejött laza csoportosulást takar. Fiatal művészek egy élő közösséget hoztak létre, amelyben a közös alkotni és tenni vágyás mellett horribile dictu a figyelem, a bizalom adja metafizikai erejét, és a kontemplativitás az alkotások szellemi mélységét. A T-minusz közösségeként egyéni látásmódot képviselnek, a művek egymásra reflektálva teszik fel az "Ott vagyunk már?" kérdését.

(Herpai András, művészettörténész)

 

Kiállító művészek: 

Csonka Veronika, Jánosi Kata, Kármán Dániel, Koltay Dorottya Szonja, Kristófy Dániel, Mányoki Ádám, Radvánszki Levente, Szász Tünde, Végvári Gergely