Messziről zöld

A kiállítás központi munkája egy helyspecifikus installáció, melyet Gálhidy damil felhasználásával készített el. Átlátszóságánál fogva katalizátorként túlmutat magán és a térre hívja fel a figyelmet. Ez a tér egy damilok által körülhatárolt koncentrált, szellemi tér, mely belenyúlik a nézők terébe és ahol fordított hegeli logika szerint az anyag sejlik át az eszmén.  A műalkotás definiálható Blanchot irodalmi térről írt munkája alapján a 'valós' hiányaként, az életből való kiszakadásként és a végtelenség, a nemlét bemutatásaként. Az installáció ezt a végtelenséget, hiányt közvetlenül láttatja, a 'rejtőzködő jelenlét' vizuális megtestesüléseként. 

 

Az 'Enyhe hátszél' című munka az anyag relativitásával való játékában és egyedi nézőpont kialakításában is kapcsolódik a damil installációhoz. A fák apró méretükkel különös térérzetet eredményeznek, a látogató egy miniatűr világra tekint le; a szobor nagy és szilárd 'törzse' pedig izgalmas ellentétet képez a tetején található szélfútta makett-erdővel. 

 

Gálhidy organikus munkái, melyek a galéria másik terében láthatóak, szintén egy mesterséges valóság részletei. Formájukat és kidolgozásukat tekintve természetesnek tűnő, valójában fából, fémből készült szobrok, melyek a természeti szép és a művészeti szép kategóriákat teszik átjárhatóvá. Távolról és közelről szemlélve mást mutatnak, hangsúlyozva ezzel a nézőpont-váltás jelentőségét.

A 'Messziről zöld' című kiállítás munkái egy versfüzérként értelmezhetőek, melynek elemeit az emberi tudattal való játék összeköti, de egyenként is működő rendszerek. 

 

Gálhidy Péter (1974) Budapesten született, itt él és dolgozik. 1999-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakát, 2001 óta ott is tanít. 2001-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. Neves magyar intézményekben állított ki többek között a Műcsarnok-ban, illetve nemzetközi referenciával is rendelkezik.