Képpraxisok - Hegedűs 2, Lévay, Váli

A három kiállító, Váli Dezső, Hegedűs 2 László és Lévai Jenő egyéni utakon jár. Legyen fotójuk egy mű terve, talált tárgy, közös pont a képi forrásokra való utalás, a fotó többcélú felhasználása és továbbgondolása. Ismerik, érzékelik, reflektálnak Baudrillard gondolatára, hogy a tét „mindig a képek gyilkos hatalma, ami a valódit, a modellt fenyegeti”. Három párhuzamos, életre szóló kísérlet, amelynek örökké utakat kereső vonalai, ha nem is a végtelenben, de most a Műcsarnok terében egy időre összefutnak.

Szegő György

 

Hegedűs 2 László 2KETTŐ  –  Hegedűs 2 László a nyolcvanas évek elején tűnt fel grafikai munkáival, nemzedékének egyik legeredetibb, az akkor még fénykorát elő sokszorosított grafikai eljárás, a szerigráfia mestereként, és a kortárs animáció legegyénibb hangú, kísérletező alkotójaként. Eszköztára látszólag tradicionális, művészeti gondolkodásmódja azonban a jelenségek mélyebb értelmét, mögöttes tartományait kutatva rejtett összefüggéseket tár fel.

Műalkotásai leggyakrabban a mulandóságra fókuszálnak. Hegedűs 2 László mindig szokatlan képi megoldásokkal, képzettársításokkal jelentkezik, bármelyik művészeti ágban alkot. Talált, keresett és készített tárgyak, motívumok, képek és gondolatok a szereplői oeuvre-jének. A kiállításon digitális képeiből készült, sorozatokra bontott alkotásait láthatják az érdeklődők ‒ a munkák technikai érdekessége, hogy néhány sorozat, illetve azok egyes darabjai úgynevezett lentikuláris technikával készülnek. A csoportokban installált sík munkák háttereként két nagyobb szabású, szöveg-centrikus, konceptuális installáció teremt kontextust. Kurátor: Készman József

 

 

LÉVAY JENŐ Váltótér – A rétegződés fogalma időbeli és térbeli értelemben egyaránt fontos szerepet játszik Lévay Jenő művészetében. Ő ezt a folyamatot „párbeszédes formaként” határozza meg. A valóság egy objektuma fotóval leképezve számítógépre kerül, majd a számítógépen végzett alkotói beavatkozások után létrejött következő rétegben visszatér a valóságba. A kiállításon szereplő munkái sorozatokba rendeződve mindig valamilyen művészeti akció lenyomatai és dokumentumai. A címek beszédesek: Sóhajlétrák, Videotiluszok, Időmérő, Gondolatrészvények, Páternoszter, Váltótér, Tömegszerencse. A kiállításon szerepelni fognak használati tárgyakból továbbgondolt installációk (Lélekvessző) és a Liszt-transcliptions című videó munka is, a látogatónak pedig lehetősége nyílik majd akár saját harmonogramot is készíteni, és a létrehozott felvételek egymáshoz való viszonyát is megfigyelni. Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária

 

 

 

 

 

Váli Dezső [deske.hu]– Váli Dezső puritán művészetét kezdettől erős szakralitás jellemzi. A korai absztrakt munkák jellegzetes „keresztútjai” után fedezte fel maga számára a „zsidó temetők” festői témáját, amelyet a saját szakrális térként értelmezhető „műteremképek” immáron jó két évtizede tartó sorozata követ. Képeinek jellegzetesen intim, introvertált világát ellenpontozza az a különös, művészi extrovertáltság, amely során Váli rendkívüli precizitással dokumentálja életét és életművét, és teszi a külvilág számára hozzáférhetővé az interneten keresztül. A tárlat a művészi magatartásnak ezt a sajátos kettősségét szeretné megragadni festmények, fotográfiák, film- és hangdokumentumok, valamint installációk segítségével. Kurátor: Rockenbauer Zoltán