Itt és most - Képzőművészet. Nemzeti Szalon 2015

Mióta a képzőművészet a széles polgári nyilvánosság elé lépett, azóta forrong, melyek lennének ezen nyilvános bemutatás igazán hathatós formái. A 17. századtól Párizsban működő, évente-kétévente megrendezésre kerülő Szalon, s annak szellemi-szervezeti keretét adó Akadémia történetét viták és botrányok kísérik. Miközben a kiállítások nézőszáma legjobb pillanataiban elérte az egymilliót. A közönséget tehát érdekelte – s bátran leírható – máig érdekli, amikor az adott kor élő művészetének széles körét áttekintheti egyetlen kiállítótér falain.  
Ez a gondolat motiválta a Magyar Művészeti Akadémiát, hogy a 2013-ban tulajdonába átadott Műcsarnokban újra meghonosítsa a nemzeti szalonokat. Az egymást követő kiállítások az építőművészet, a képzőművészet, a média- és fotóművészet, illetve a tervező- és iparművészet átfogó bemutatására vállalkoznak. A klasszikus párizsi szalontól eltérően a budapesti nem követi a beadás-zsűrizés hajdani gyakorlatát. Nem is igen tehetné. Csak a képzőművészetet hozva föl példaként: ma a Kárpát-medencében több ezerre tehető a színvonalas alkotómunkát folytató festők, szobrászok, grafikusok száma. Így a Nemzeti Szalonokat felkért kurátorok, egy-egy szakterület szakértői állítják össze tudásuk, sok évtizedes tapasztalatuk alapján gondolatilag legalábbis a teljesség igényével. 

A 2015. évi Nemzeti Szalon 207 alkotóval az elmúlt tíz esztendő magyar képzőművészetének áttekintésére vállalkozik. Kurátora N. Mészáros Júlia, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum művészettörténésze, aki kiállítások hosszú sorának megszervezésével, s egy nemzetközi grafikai biennále kezdeményezésével bizonyította már tájékozottságát, szakmai rátermettségét.  
A Műcsarnok a 2014-ben megrendezett, több mint húszezer nézőt számláló építészeti szalonja után 2015-ben Itt és most című kiállításával, képzőművészetünk több területén az ezredforduló utáni rövid időszak releváns jelenségeit. Jellemző alkotásait és kevésbé ismert dimenzióit kívánja láttatni. A bemutatott művek keletkezési idejüket, származási helyüket és sokféleségüket tekintve lefedik az elmúlt tíz évet és ezen időszak új képzőművészeti jelenségeit, jelen kiállítás nem vállalkozik többre, minthogy új nézőpontot kínáljon e rövid időszak komplex egészhez mért, finom eltéréseinek az észleléséhez.

A Kiállításhoz tartozik a Tár.hely elnevezésű nyílt begyűjtésű netes mustra (M0-ás terem). Több mint hétszáz alkotó töltötte fel szakmai életrajzát és digitális képanyagát a Műcsarnok weboldalára. A kurátor munkáját segítő, és a nagyközönség számára a kiállítótérben, illetve a katalógusban a kiállítás tágabb kontextusát felvázoló gyűjtés felfogható egyfajta Salon des Indépendant-nak, független, zsűri nélküli szalonnak.