1915. július 27-én született Makón, egy 7 gyermekes mélyen szegény vallásos zsidó család legkisebb fiaként. Kisgyermekkora óta szenvedélyesen fest és rajzol. Makói nyaralásai idején a kiváló festő, Rudnay Gyula foglalkozik a fiúval, a gyermekkori rajzórák hatása a művész későbbi munkásságában is iránymutatónak számít majd. Tehetségét látva egy mecénás felajánlja, hogy művészeti tanulmányait finanszírozza, de ő büszkeségből ezt visszautasítja. Helyette Pestre költözik és címfestőnek tanul. Közben képezi önmagát, olvas és kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal. A háború alatt munkaszolgálatot teljesít, a fronton szovjet hadifogságba esik. Hazatérve megházasodik, két lánya születik. Meggyőződéses kommunistaként rendőrtiszt lesz, de minden szabadidejét a festészettel tölti. Tájképeit, csendéleteit gazdag színvilággal, biztos formaérzékkel és szuggesztivitással viszi vászonra.
Első, és mint utóbb kiderült, életében egyetlen kiállítására 1960-ban kerül sor. Alig pár hónappal később a művész súlyosan megbetegszik. Nyugdíjasként, nagy betegen, emberfölötti erővel alkotja újabb képeit. Téma választásában visszatér gyermekkora helyszínére, Makóra és a Maros partjára. Halála után két évvel, 1970 augusztusában a Magyar Nemzeti Galériában festményeiből nagy sikerű emlékkiállítást rendeztek.