Csodálatos rendszer - Tolvaly Ernő életműkiállítása

A rendszer egyik része ki volt állítva: két nagy gyufásdobozt helyezett posztamensre Tolvaly, az egyik impregnálva és vízzel volt töltve. Mellette feküdt a másik, benne fotók az előbbi dobozról. Mindkettő kissé nyitva, hogy felkeltse a nézők kíváncsiságát, akik ki is nyithatták a gyufásdobozokat a mellettük elhelyezett utasítás szerint. A rendszer többi része tíz darab szintén impregnált, vízzel töltött kisméretű gyufásdoboz volt, véletlenszerűen lerakva a lépcsőházban, büfében, a klubhelyiségben. A performansz akkor jött létre, amikor valaki rá akart gyújtani, és felvette a keze ügyében lévő dobozt, automatikusan megrázta, hogy van-e benne gyufa, de ekkor ráfröccsent a víz.  
 
Ez a Csodálatos rendszer tartalmazza azokat a szellemi törekvéseket, melyek alapvető jellemzőként végigvonulnak az életművön. A műtárgy fogalmának és a művészi tevékenységnek az újragondolása Tolvaly munkáinak állandó jellemzője. A hetvenes években és a nyolcvanas évek elején sok olyan művet alkotott, amelyek vagy töredékesen, vagy csak dokumentációban maradtak fenn - ezek bemutatásával, valamint rekonstrukciókkal szeretnénk a nagyközönség elé tárni az életmű eddig ismeretlennek mondható szegmensét.  
 
Tolvaly Ernő, a magyar képzőművészeti élet titokzatos alakja inkább festészeti tevékenysége nyomán ismert. Csendes személyisége ellenére az 1970-es évek óta, 2008-ban bekövetkezett haláláig nagy hatást gyakorolt pályatársaira művészként, szervezőként, tanárként egyaránt. 1972-1976 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mestere Sarkantyu Simon volt. Már a főiskolai évei alatt tagja volt a „Rózsa kör"-nek, és a későbbiekben is aktívan részt vett a magyar képzőművészet alternatív csoportjainak tevékenységében, mint például a Rabinec csoport és a Mini Galéria. 
 
Festményei mellett akciókat, fotókat, objekteket, installációkat is készített, melyek közös szellemi bázisa a képalkotás, a látvány, a szín, a tükröződés és az érzékelés iránti folyamatos érdeklődés volt. Alkotásainak műfaji sokszínűsége híven tükrözi kíváncsi, kutató személyiségét és humorérzékét is. Kései műveiben korokon, stílusokon átjárva virtuóz technikával újrafestette a nagy elődök (például Cézanne, Monet) műveit, belehelyezkedve képalkotási tevékenységükbe.  
 
A tárlat létrehozásában közeli barátok, kollégák is közreműködtek. Visszaemlékezéseik, benyomásaik révén egy közvetlenebb portré rajzolódik ki Tolvaly Ernőről és a korról, a művészeti közegről, amelyben a művek létrejöttek. A kutatás során feltárt archív dokumentumok egészítik ki a műalkotások által létrehozott értelmezési mezőt, egyúttal betekintést adnak a hetvenes és nyolcvanas évek hazai művészeti életébe.  
 
A retrospektív kiállítás a főbb tartalmi ívek mentén bemutatja az életmű minden szakaszát. A Ludwig Múzeum vállalkozása új megvilágításba helyezi az életművet, hiszen ehhez hasonló nagyszabású, a művész pályáját több szempontból bemutató kiállítás nem valósult meg Tolvaly Ernő életében.