Crocodile Power: Az Emlékezet Határai

 A művész duó új projektjén keresztül folytatja a valóság határainak kutatását. Az emberi agy olyan módon van felépítve, hogy akárhányszor előhívunk egy bizonyos emléket, egyidejűleg felül is írjuk azt. Ebből a módosítási folyamatból adódóan új részletek törnek elő, valamint elemi részek tűnnek el. Következésképpen, az emlékezet meghatározhatatlanná válik, és az azt rejtő igazság megkülönbözhetetlen a fikciótól.

Jelenlegi projektjükhöz anyagok felfedezéséből és új élmények megéléséből kifolyólag, a duó egy három napos autóutat tett meg Moszkva és Budapest között: útjuk 80%-a mezők, erdők és hegyek mellett haladt. Ezen útvonal folytonossága és egyhangúsága egy képsorozatot eredményez, amely végül önálló egységgé szerveződik; érzelmek és érzékek tablóját vázolva fel, amely jobban emlékeztet az álomra, mint a valóságra. Ezeknek az emlékképeknek lehetetlen meghatározni pontosan a mezsgyéit; szokványosak, csakúgy, mint az országhatárok, amelyeken áthaladunk. Számos tájkép beazonosítható és ismerős, deja vu effektet idéz elő, hiszen már gyermekkorunkban láttuk ezeket a helyeket. A különös jelekkel bíró fák a valóság küszöbén történő létezést szimbolizálják; tisztázatlan, hogy élnek vagy sem, csupán egy pillanatban vannak jelen – a pillanatban, amelyet a művészek igyekeznek megragadni. Az installációk átmeneti anyagokból tevődnek össze, amelyeket az utazás során felfedezett erdőkből származnak. A viasz, moha és a fa a létezés változatosságát és illékonyságát jelképezik. A térbeli tájképek és tárgyak egyszerre idézik fel a gyóntatószéket és az elhagyatott erdei kunyhót. Ezek alakítják ki a képet memóriánk sejtjeiben, amelyek igaz és képzeletbeli emlékek hordozói.