Borsos Róbert: Élni így is lehet

Borsos Róbert egyéni kiállítása, sörös dobozai és videói. Röviden így lehetne összefoglalni a Molnár Ani Galéria új kiállítását, Borsos tömör, de annál többet ígérő hangvételében. A hangsúly ugyanis éppen a nézőpontot, mint olyat állítja fókuszba: mi a norma, mihez viszonyítva ítélünk meg bármit, ami – többnyire láthatatlan módon – része mindennapi életünknek.

Az üres, összegyűrt és elhajított sörös doboz a legtöbb ember számára szemét, másnak viszont akár kenyérkereseti forrása is lehet. Olyannyira, hogy az utcákon üres sörös dobozokkal csörömpölő hajléktalanoknak akár jelképe is lehetne. Az egyik ember szemete, a másik ember kincse. A sztereotípiák élesen metsző síkokra osztják társadalmunkat, ahogy Borsos archetipikus alakjai is ugyan abból az alapból válnak ki. Fémes hatásuk csalóka: a merevség érzetét sugározzák, miközben könnyen meghajlíthatóak – akárcsak szemléletmódunk.

Fiatalok lépnek egymás után a kamera elé, a háttér azonos, de nincsenek arcok. Mindent felülír az ugyan azon, újra és újra elhangzó mondat imperatívusza: „Elvált szülők gyermeke vagyok”. Majd ugyan ez a koreográfia ismétlődik meg egy másik mondattal: „Nem elvált szülők gyermeke vagyok”. A személy helyét átveszi élethelyzete és a hozzá társított elképzelésünk.

Egy másik videón valószerűtlennek ható madártávlatból követhetjük nyomon egy város és egy vidéki település makettszerűen berendezett életét. Játékok hatását keltik az apró alakok, szürreálisnak ható életüket élve. Szemlélőként ugyan kívülállók vagyunk, mégis idővel egyfajta furcsa rokonság érzete alakulhat ki bennünk az apró alakok és életük iránt.

Borsos a mindenkori hétköznapi élet láthatatlan szervezőerejét, kereteit merevíti ki a nézők számára. A művész úgy vet fel társadalomkritikai kérdéseket, hogy maga sem válaszolja meg azokat – és ettől válik igazán őszintévé, hiszen Borsos kérdésfelvetése nem az állásfoglalás, az ítélkezés kényelméből indul ki. Felmutatva prekoncepcióinkat, azok abszurditását, kényelmetlen helyzetbe hoz a művész, mert nem tudunk kitérni előlük. Sztereotípiáink merevek, de felismerésükkel már a határaikat feszegetjük.