Tálak és Tájak - Mészáros Szabolcs festőművész kiállítása

"Amikor Mészáros Szabolcs spenótot fest, akkor nem spenótot fest, hanem a spenótot. A mindannyiunk közös tudatában megjelenő spenótot. A spenót-ideát. Amikor folyót fest, esőt fest, akkor nem egyszerűen a Rábát, a Dunát, a Tiszát festi, nem a tegnapi vagy a mai esőt festi, hanem valamennyi folyamot, az említetteken túl a Nílust és a Gangeszt is, valamennyi esőt, a negyven naposat és az eljövendő esőket is. Festményei valósabbak, mint egy fotó, arról, amit fest és valósabbak annál is, ami a tárgyuk. A valódi valóság végtelenségét festi. Ezt hívjuk festészetnek. 
Rá kellett jönnöm, hogy nem csak az esőt szereti, hanem magát a vizet. A vizet és a fényt. Víz és fény csobog és ragyog felénk képeiről. Víz és fény. 
Egy szerény és derűs ember ül a folyóparton, s nem csak néz, hanem lát is. Látja, ahogy „telik, de nem múlik" a világ. Betelnek sorsok, betelik az ember élete, de az alap vágyak és történetek sosem múlnak, s ebben a nem múlásukban tűnnek úgy, mintha ismételnék saját magukat." 
/Weiner Sennyey Tibor ajánlója a DRÓT-on/