śūnyatā - Molnár Sándor körei

A kiállstás a festő-jóga egyes állomásain született művektől kezdve, a 20. századi magyar absztrakt festészet példaképként felkeresett főszereplőin keresztül (Lossonczy Tamás, Gyarmathy Tihamér, Veszelszky Béla), a legendás Zuglói Körben (1958–1968) összegyűlt kortársakig.

Molnár Sándor (1936–) legfőbb szellemi forrását Hamvas Béla keleti hagyományokra fogékony szellemtörténeti gondolatai és tanításai jelentették. Az ötvenes évek fojtogató légkörében a fiatal művészeket tömörítő, kicsiny szellemi társaság, a Zuglói Kör (Molnár Sándor, Bak Imre, Nádler István stb.) tagjai felvették a kapcsolatot az absztrakt művészet betiltott mestereivel, miközben lázasan gyűjtötték a nyugat-európai művészetről szóló – és a vasfüggönyön átszivárgó – friss információkat.

A kiállítás origóját és szellemi középpontját a Zuglói Kör alapítója, Molnár Sándor festményei jelentik. Lossonczy Tamás, Gyarmathy Tihamér és Veszelszky Béla képeivel megidézzük Molnár Sándor festői programjának első állomását, amelyhez szorosan hozzátartozott a magyar absztrakt festészet akkor még élő mestereinek tanulmányozása, és bemutatjuk a festő-jóga utolsó periódusában készített Súnjata-képeket is.