Az arcomat naponta elfelejtem egy tömör állítás. Poétikus megfogalmazása az identitás – felejtés és emlékezés dinamikájából kibontakozó – folytonosságnak, az énképhez kapcsolódó egészséges koherenciának. Az én-történet kreálására, az emlékek megőrzésére való igény tehát az önazonosság értelmezési munkájának újabb és újabb, szükséges próbatétele. Győri Blanka médiumtól és technikai kivitelezéstől független alkotó szemlélete az összes alkalmazott formát –fénykép, montázs, asszamblázs, objekt, installáció – illetve matériát közvetítővé, az emlékezet alkalmas hordozófelületévé írja át. Győri munkamódszere a személyes emlékezet és a kollektív szinten értelmezhető történetek összekapcsolására épül. A tömör – olykor enigmatikus – vizuális nyelven megfogalmazott munkák egyszerre értelmezhetők – az önelbeszélés monologikus fejezeteiként,- önkényesnek tetsző gyűjtési stratégia albumaiként (a pop kulturális szövegrészektől, az esszéken és szépirodalmon, az ismeretterjesztő ábrákon és családi fotókon át, a városi tér változásának dokumentálásáig) – vagy épp a befogadói figyelem minőségére irányuló hack-ként.
A kiállítás központi motívuma a napló. A hétköznapi tárgy esztétikai kontextusba emelése mellett a félre-használt füzetek egyben fricskát fogalmaznak meg az időt lineáris keretek közé szorító logikával kapcsolatban. Győri értelmezésében az idő rögzítésének felülete épp úgy lehet egy talált fiók, egy hajdani lakóépület hűlt helye, egy Laurie Anderson-szám foszlánya, egy Bergson-idézet széttördelése, ahogy az egyes testrészek vagy épp egy, a bőr felszínén ejtett heg. Koncepciójának visszatérő eleme az olvasás linearitásának és az emlékezet periodikusságának, montázselvének összeütköztetése.
Győri időalapú befogadásra hívja fel a nézőt. A munkák által kiprovokált, „kikövetelt figyelmen” keresztül egy szemlélődő, kontemplatív mentális állapotot ötvöz az aktív térhasználat koncepciójával. Párnán ülve olvasni, állva böngészni, sétálva elmélyedni, futtában feljegyezni, szemtől szembe megvitatni.
Forrás: szatyorbar.com
