Sándor Károly ugyan több mint 50 éve elhagyta Magyarországot, de lélekben és művészetében sosem szakadt el végleg szülővárosától, Hajdúszoboszlótól. A mi Szoboszlónk címmel látható kiállítása méltán alátámasztja mindezt. A város iránt érzett szeretete tükröződik kiállított festményeiben.
Sándor Károly 1939-ben született Hajdúszoboszlón. Az 50-es években szobrász kollégája, Pálfy vette szárnyi alá és segítette a kibontakozásában. 1956-ban az Egyesült Királyságba, Yorkba költözött, ahol az évek során belsőépítészként és kert-tervezőként dolgozott.
Számos olaj és megannyi akvarell fesménnyel mutatja be a fürdőváros legismertebb utcáit; a kultúrális életét és a fürdőkomplexumba tömörülő gyógyulni és felüdülni vágyók nyüzsgő világát.
Több képet mutat be a Szoboszlói Mazsorett fesztiválon fellépő csoportokról. Az emberi anatómia bámulatos ismeretéről tesz tanubizonyságot az, ahogy a mazsorett-leányok kecses mozdulatait megeleveníti.
A kiállítás nagy részét akvarelljei teszik ki. Olyan sok és magávalragadó képet láthatunk, hogy a város a valóságnál sokkal nagyobbnak tűnik képein. Olyan alázatosan mutatja be a legapróbb kis részleteket is, mintha a világ - de legalábbis egy egész ország lenne Hajdúszoboszló. Közvetlenül a kiállítás megtekintését követően érdemes egy sétát tenni. Az utcákat járva elámul az ember, amikor felismeri a képek ábrázolta helyszíneket. Hogy mennyi kincs rejtőzik itt is, ott is - amely talán csak egy festő szemével tűnhet fel.
Sándor Károly ábrázolásában a szoboszlói lakosok is györnyörködtetőnek láthatják megszokott kis városukat. Aki még nem is járt ott (vagy most először látogat oda), az pedig különös vonzalmat is érezhet iránta. Az bizonyos, ha külföldön a külföldiek láthatnák ezt a kiállítást - egy igaz gyöngyszemet fedeznének fel Magyarország kagylójában, amit látni - tapasztalni akarnának teljes valóságában is.
Ezek után nehéz eldönteni, hogy a kiállítás előnyére vagy inkább hátrányára válik, hogy épp Hajdúszoboszló ad neki otthont. De ami biztos, ezért bárhonnan érdemes ellátogatni a fürdővárosba és a művelődési házba is.
