Mészáros Bori képe minden emberi kapcsolat lényegi konfliktusára és szépségére mutat rá. Két ellentétes nemű, korú, hivatású, kultúrájú, vallású alakot ábrázol: az áldozatos munkát végző ápolónőt és a keleti szerzetest. Hivatását mindkettő, nap, mint nap, fáradhatatlanul végzi, ám hiába tartja tiszteletben a másik gondolkodásmódját, a darázs darázs voltából adódóan repülni akar – az ápolónő célja, hogy az élet megmentésén dolgozzon –, a virág pedig virág voltából adódóan nem tud repülni – a buddhista szerzetes a halálban az élet új, magasabb fokú lehetőségét tanítja. A két ember – férfi és nő, idős és fiatal, európai és keleti – a legjobb szándékkal olyasmit kér egymástól, amit a másik nem tud teljesíteni, különben megszűnne az lenni, aki. S mégis, a kép enyészpontjában, ahol az infúzió és a bot összeér, a fekete ortogonálisok egy fényes ajtó előtt álló kis alak sziluettjében találkoznak.
Mészáros Bori festőművész olajfestményei fotórealista alkotások, melyek egy új-konzervatív szemléletet képviselnek: a több ezer éves, látvány-alapú festészeti hagyományok tiszteletét, a tradicionális festészeti technikák használatát, a valósághűségre törekvő mesterségbeli tudás előtti alázatot. Képeit a festészet hagyományos műfajaiban festi: portrékban, csendéletekben, életkép-jelenetekben és allegóriákban. Művészete életének bensőséges pillanatait megragadva beszél valóságos emberi módon, valóságos emberi közönségnek, valódi emberi kapcsolatokról: barátságról, szerelemről, anyaságról, nőiségről, szakmai tudásról, azaz mindarról, ami egy fiatal festőnőt valóban, reálisan foglalkoztat.
Megnyitó: 2014. január 10. péntek 18h
A kiállítás-megnyitón a valóság tükrözésének gondolatához kapcsolódó koreográfiát adnak elő a Katlan-csoport kortárs táncosai.
A kiállítás az Óbudai Kulturális Központban (1032 Budapest, San Marco utca 81.) január 24-ig, hétköznapokon 9-16 között ingyenesen látogatható.
