Kolozsvári képzőművészet az ezredforduló után

Kolozsvár kortárs művészete évek óta rendkívüli nemzetközi érdeklődésnek örvend. A 2000-es évek közepén megjelenő, az új figuratív festészetre vonatkozó ‒ egyébként azóta is vitatott – Kolozsvári iskola elnevezés, vagy a nemrég létesült, műtermeknek és független kulturális intézményeknek otthont adó Ecsetgyár hamar közismertté váltak Európa szerte. A kolozsvári művészek közül jónéhányan olyan rangos nemzetközi helyszíneken állítottak ki, mint például az amszterdami Stedelijk Múzeum, a new yorki MOMA, a zürichi Kunsthaus vagy a Neuer Berliner Kunstverein. Nemzetközi viszonylatban is meghatározó kiadványokban írtak a munkáikról, rangos galériákkal működtek együtt. A helyi művészeti intézmények számottevő nemzetközi kapcsolathálózattal rendelkeznek és folyamatosan látnak vendégül neves külföldi szakembereket. 
 
A kolozsvári sikertörténet azonban nem máról holnapra létrejött „csoda”, hanem folyamatosan épülő, rétegzett jelenség. Kialakulásához és fejlődéséhez kivételes művészi tehetség, inspiráció és talán némi szerencse is kellett – de mindezek hátterében a jórészt magánjellegű kezdeményezések mellett független művészeti intézmények sok-sok munkája, nyitott szellemisége, kitartása és tudatos önpozícionálása áll. 
 
A Műcsarnok kiállításának célja a „kolozsvári jelenség” hiteles bemutatása. A tárlat egyik érdekessége, hogy a műalkotásokon kívül a helyi művészeti élet meghatározó intézményeit is bemutatja. Ezek az intézmények sokfélék: vannak közöttük kortárs művészetet bemutató, valamint színházi- és táncprodukcióknak helyet adó központok, digitális eszközökkel kísérletező műhelyek, közösségi és aktivista művészeti platformok, kiadói projektek, s megjelenik a kolozsvári képzőművészeti egyetem is, amely különösen nagy hangsúlyt fektet a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére. A kiállításon szereplő több mint harminc művész, valamint tizenhét művészeti csoportosulás és intézmény kiválasztása az utóbbi évtized – nemzetközi viszonylatban is mérvadó – kolozsvári fejleményeire fókuszál. 
 
A kolozsvári kortárs művészet nemzetközi beágyazottságát már önmagában az is jól jelzi, hogy a művek számottevő részét nyugat-európai gyűjteményekből kölcsönöztük. A kiállításon szereplő festmények, grafikák, objektek, fotók, videók és installációk között találhatóak frissen készült, illetve hely-specifikus alkotások. S ha nem is olyan közvetlenül, mint a kilencvenes évek művész­generációjának képviselői, de ezek a művészek is érzékenyen reagálnak a helyi társadalmi-kulturális közeg kihívásaira. A történelem és az emlékezet mechanizmusaihoz, az átmeneti korszak kétértelműségeihez vagy az ideológia változásaihoz éppen úgy reflektáltan viszonyulnak az alkotások, mint ahogy a művészettörténethez vagy a festészeti hagyományokhoz. A kolozsvári kortárs művészet két markáns trendje, a figuratív festészet, valamint a kritikai és lírai konceptuális tendenciák egymást kiegészítő módon jelennek meg a Műcsarnokban. 
 
A kiállítás különleges installációjának része egy aktív pihenőtér is, amely információk sokaságával várja a látogatókat.