"Magyarország családi ezüstjének" visszaszerzési költsége 15 millió euró (mintegy 4,5 milliárd forint) volt, az 1990-es kikiáltási ár mai értékének egyharmada - közölte a kormányfő, aki kalandos történetnek nevezte a visszavásárlást. Az ezt célzó tárgyalásoknak - mint mondta - két "főszereplője" volt, Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár. A kincsek a Terrorelhárítási Központ logisztikai segítségével szállították Londonból Magyarországra a múlt hét végén.
Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke azt mondta, a magyar tudomány számára óriási jelentősége van a Seuso-kincs hazakerülésének, hiszen így kutathatóvá válik.
Baán László történelmi pillanatként jellemezte az ezüstkincsek visszaszerzését, amelyek szombattól három hónapon át ingyenesen megtekinthetők az Országházban, később pedig - várhatóan 2018-tól - a múzeumi negyed "ékkövei" lesznek. Hozzátette: a tizennégy darabos tárgyegyüttesnek a fele került most haza, köztük a legfontosabb darab, a névadó Seuso-tál.
Orbán Viktorral folytatott megbeszélése után a főigazgató közölte: idő kérdése lehet, hogy a Seuso-kincs többi ismert darabja is visszakerüljön Magyarországra és arra is látott esélyt, hogy akár az időközben elkallódott vagy valamilyen módon nyilvánosságra került kincsekkel egészüljön ki a páratlan lelet.
Baán László kifejtette: egy angol testvérpárral tárgyaltak, akik a múlt hét végéig "birtokosai voltak" a kincseknek; velük a magyar félnél való jelentkezésük után másfél évvel ezelőtt vették fel a közvetlen kapcsolatot. A műtárgyakat többször meg tudták vizsgálni, kellő dokumentációval rendelkeztek azokról, kétség nem férhet eredetiségükhöz és valódiságukhoz - hangsúlyozta.
A főigazgató hozzátette: a brit hatóságok a tárgyak kiviteli engedélyének megadásával elfogadták Magyarország tulajdonjogát, ez a későbbiekre nézve is nagyon bíztató. A többo kincsnek Lord Northampton a tulajdonosa, vele a jövőben is folytatódnak tárgyalások, mától kezdve azonban "ide lejt a pálya" - fogalmazott.
Az időzítésre vonatkozó felvetésre elmondta: az a történések véletlenszerűségén múlott, a megállapodást tavaly decemberben írta alá, az engedélyezési folyamat a múlt héten zárult le.
Baán László felidézte az 1993-as pert is, amelyet a magyar állam elveszített, és azt mondta: úgy látják, akkor lehetett volna jobb eredményt elérni, de sajnos Magyarországnak nagyon hátrányos pozíciói voltak. Nem került elő semmilyen olyan döntő bizonyíték az elmúlt több mint 20 évben ahhoz, hogy a siker reményében a pert újra kezdeményezhették volna - fejtette ki, hozzátéve, hogy Magyarországnak érdeke volt elkerülni egy újabb vesztes pert.
A Seuso-kincs hét darabjáért kifizetett kompenzációs összeg az a 4,5 milliárd forint, amely a költségvetési szervek januári kiadásairól szóló - az interneten is olvasható - nemzetgazdasági minisztériumi beszámolóban is szerepelt "egy külföldi személy kártalanítására egy ügyvédi irodában letétbe helyezett összeg a Szépművészeti Múzeumnál" megnevezéssel. Az összeggel kapcsolatban korábbi sajtótalálgatásokban az is felvetődött, hogy egy értékes festményt vásárolna belőle a múzeum.
A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet egy ókori római ötvösremek-együttes. Nevét a több mint 1500 évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a mai Polgárdi területén élt és aki vagy akinek örökösei vélhetően egy barbár katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4-5. század fordulóján.
Az együttes a 4. században készült, összesen 14 nagyméretű, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből, valamint akincs elrejtéséhez szolgáló rézüstből áll. A magyar állam most hét darabot szerzett vissza: a vadász-, azaz a Seuso-tálat és a geometrikus tálat, a két geometrikus kancsót, a kézmosó tálat, az illatszeres dobozt és a Dionysos-kancsót, továbbá a kincselrejtéséhez használt rézüstöt.
A tárgyegyüttes 1990-ben a New York-i Sotheby's aukciós ház árverésén bukkant fel, ahol megpróbálták értékesíteni, ám először Libanon, majd Magyarország és Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be azon az alapon, hogy a kincset az ő területén találták meg, így a gyűjtemény őket illeti. Libanon később visszavonta igényét, Magyarország és a Jugoszlávia jogutódjaként perlő Horvátország keresetét pedig elutasította a New York-i esküdtszék, ezért a kincsek a birtokosnál maradtak.
A Magyar Régész Szövetség elnöke, Lassányi Gábor üdvözölte a Seuso-kincs részleges hazakerülését, amelyet fontos lépésnek nevezett a teljes leletegyüttes visszaszerzése felé. Úgy vélte, a lelet magyarországi eredetének bizonyításában fontos szerepet játszhat egy 1878-ban Polgárdi területén előkerült, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött ezüst négylábú állvány, amely a kutatás szerint ugyanabban a műhelyben készülhetett, mint a kincs többi darabja.
"Ha ez a hét műtárgy már itthon van és tudományosan bizonyítják a lelet magyarországi eredetét, remélhetőleg sokkal bátrabban fogják a tulajdonosok fölajánlani a magyar államnak a lelet többi darabját is különféle konstrukciókban, így szépen lassan teljessé válhat ez a páratlan kincs-együttes" - fogalmazott a régész.
