Alapjában véve szeretem a kiállítás megnyitókat, mindig érdeklődve hallgatom a megnyitóbeszédet – a művész barátainak, a kiállítóterem vezetőségének, egy művészettörténésznek, egy riporternek, kurátornak vagy adott esetben egy esztétának a véleményét, mondandóját. Az esetek többségében ez a beszéd olyan részletekre és háttér információkra világít rá, amelyek egyébként rejtve maradnának az egyszerű látogatók előtt. Embere válogatja, hogy a monológ komoly és tényszerű, vagy humoros és magával ragadó, esetleg mindkettő vagy éppenséggel teljesen más – de minden esetben egyedileg az adott kiállításra szabott. A beszéd amellett, hogy emeli az esemény színvonalát, egyúttal megágyaz a kiállítás(megnyitó) hangulatának és a sajtó visszhangjának is.
Nem volt ez másképp a Symbolban sem. Krasztev Péter harmadik alkalommal nyitotta meg Gellér B. István (barátként csak Brúnó) kiállítását. Nem csoda, hogy alaposan előkészített és logikusan felépített, idézetekkel, dátumokkal alátámasztott beszéddel állt a nagyközönség elé. Éppen csak annyit vesztettünk ezzel a nagy precizitással, hogy a felolvasás közben lépten-nyomon megbotlott a szavakban. Ettől függetlenül kétség nem fér ahhoz, hogy érdekfeszítő dolgokat tudhattunk meg tőle.
A kiállítás tehát hivatalosan is megnyílt és élénk társalgás vette kezdetét elsősorban a büfé környékén. Talán a Kiállítás Ajánló érkezett „túl későn” (pontosan a megnyitó 6 órás kezdetére) – és már mindenki körülnézett, minden esetre mégiscsak furcsa volt, hogy az összegyűlt tömeg ellenére a kiállított alkotások előtt vajmi kevesen nézelődtek.
Gellér B. István idestova 30 éve kutatja és tárja fel "A növekvő város" kultúráját, ami valójában sohasem – vagy legalábbis csak az ő emlékezetében létezett. Ebből az anyagból tekinthetünk meg a mostani kiállításon is nagyjából 20 remekművet. A képek között vannak tavalyi alkotások, de korábbi munkái közül is többet láthatunk.
A tárlaton helyet kapott számos színes ceruza rajz, amelyek a képzeletbeli város egyes központi épületének rekonstrukcióját mutatják be, illetve többségében kerámia, kerámiatöredékekből összállított kompozíciók – amelyek ásatások során előkerült soha sem létezett domborműveket és képzőművészeti értékeket idéznek.
Gellér B. István határtalan fantáziájának és kreativitásának köszönhetjük, hogy a város egyre csak növekszik – és még mindig újabb „kutatási eredmények”-kel örvendezteti meg az eltűnt korok szerelmeseit. Reméljük, hogy a 65 éves művész felfedező kedve nem hagy alább és a jövőben is tovább szövi ennek a csodálatos ősi városkának a mítoszát.
