Itt és most megjegyezném, hogy a művész valóban festő és művész is egyben, mert képeit, bárki szívesen hazavinné a lakásába. Ne de ne fussunk ennyire előre. A Virág Judit Galéria az ország egyik legjelentősebb művészeti intézménye. A különleges értékeket felvonultató aukciók mellett, hitvallásának tartja a kortárs művészek menedzselését, azzal hogy rendszeresen kiállításokat rendez nekik. Most Radák Eszter alkotásai kerültek bemutatásra. A megnyitót most is nagy érdeklődés kísérte. (A kiállítás szeptember 27-ig látogatható.)
Érdekesség volt, a többi „tucatgaléria” eseményeivel ellentétben, hogy a megnyitó előtt, közben és után a Lázár Mónika Trió jazz zenéje teremtette meg az alaphangulatot, a képekhez fűződő dalokkal és más jazzkompozíciókkal. Jó lett volna őket még tovább hallgatni, mert manapság nagyon ritka az élőzene.
A megnyitó szavakat Dr. Virág Judittól hallottuk, a tőle megszokott kedvességgel és lényegretöréssel. Örömteli volt, hogy nem a máshol ilyenkor előforduló, elvon,transzcendens, metafizikai, és egyéb szöveget adta elő, hanem közvetlen emberi módon mutatta be a művészt és a lényeget. (A múlt héten volt már olyan megnyitó a városban, ahol több ideig tartott a méltatás, mint a képek megtekintése.)
Na de térjünk a lényegre! Radák Eszter képei a valóságban is olyanok, amiket tényleg hazavinnék lakásunk, vagy az irodánk falára, mert pozitív kisugárzásuk van. A színek, a témák mind azt mutatják, hogy végre van valaki, aki szeretné megszerettetni a világot és az életet a befogadóval. Nem nyavalyog, nem akar világot megváltani, hanem azt mondja, hogy az élet még is szép és színgazdag.
A zene mellett a pohár bor és a friss pogácsa, valóban jó hangulatot teremtett. A kiállítás érdekessége volt, hogy a lenti kiállítóteremben a sötét háttér és a szakszerű speciális képvilágítás miatt különleges milliő alakult ki, így a mellékelt fotók is szokatlanok.
A művésznővel és Virág Judittal sajnos nem sikerült komolyabb beszélgetést folytatni - persze ez így természetes - mert olyan sokan keresték a társaságukat.
A kiállítás után kisétálva a villamosig, örömmel nyugtáztam magamban, hogy megint kaptam valamit Európából és a kultúrából.
