A többiek is odajöttek és elhatároztuk, hogy akkor megnézzük. Igen ám, de nem tudtuk, hogy pontosan hol is van a 306-os Teremgaléria. Bejártuk ungot meg berket, mire visszaértünk a plakáthoz, és hangos csattanással esett le ama kő, hogy velünk szemben a plakát mellett a bejárt. Bekukucskáltunk az üvegen keresztül, aztán félszegen léptünk be a helyre.
Az első benyomás az az ínycsiklandó mézeskalácsillat, ami belengett mindent. A második a hely különleges atmoszférája. Úgy éreztem magam, mint Alice Csodaországban. Ez az érzés a szombati (04.18.) megnyitón is ugyan ilyen maradt. Egyszerűen lenyűgözött ez a szürreális világ. Nem is tudom igazán szavakba önteni. Ezt látni, érezni kell!
Csak gratulálni tudok az alkotóknak: Keresztesi Juditnak és Keresztesi Barbarának. Tényleg fantasztikus dolgot hoztak össze. Az időkapuban tett utazás meg is ihletett. Bár az lett volna csoda, ha nem így lett volna. Íme a végeredmény!
