Az a vágy pedig, amely a szívünk legmélyéből tör fel, nem reménytelen sóvárgás. Hogyan is tudnánk olyasmire vágyni, ami nincsen? Ezt a vágyat Valakitől kaptuk, aki be tudja, és be is akarja tölteni azt... Leborulni: önátadás. Feltétel és önzés nélküli önajándékozás. Kiszolgáltatottság. Önvédelem nélkül.
Érdemes? Érdemes így szeretni valakit? Miért ne lenne érdemes így szeretni valakit, aki már így egészen nekünk adta magát, önvédelemre képtelen magzatként, barlangistállóban született csecsemőként, szegény vándorként, ártatlanul megkínozva, halálra ítélve, keresztre feszítve szeretetéért? Valakit, akinek még a szenvedéseiből is a szív tiszta öröme és boldogsága fakad, a halálából Élet, akinek kivirágoznak a sebei...
És ez az Élet kér helyet a szívünkben, hogy bontakozzék és virágozzék, letörhetetlenül, legyőzhetetlenül, és színeket, sugarakat, virágokat, öleléseket fessen életünkre, és Erzsike vásznára.
