Tisztelet Nagybányának

Budapest, Semmelweis Szalon, 2015.04.23. - 2015.05.25.

Kiállítás a legendás Nagybányai Művésztelep egyik utolsó jelentős képviselője-hírnöke, Kozma István festőművész alkotásaiból.

Megnyitó: 2015. április 23-án (Csütörtökön) 18 órakor

A Semmelweis Szalonban (Budapest, VIII. ker., Üllői út 26.) bevezetőt mond dr. Pop Marcell igazgató, a május 25-ig megtekinthető tárlatot megnyitja Menyhárt László művészeti író, közreműködik Váradi László zongoraművész, aki Kodály Zoltántól  az egykori Tündérországot megidéző Marosszéki táncok c. darabját adja elő. (Képvásárlás céljából érdeklődni lehet a 06-30/6277-397-es telefonszámon.)

 
Kozma István 1937-ben született Szatmárnémetiben. Négy éves korában szüleivel Nagybányára költözött. A festővárosban kezdte el a tanulmányait, majd a Kolozsvári Művészeti Akadémiát 1963-ban végezte el. Szellemi mesterének a nagybányai festőiskolát megteremtő Hollósy Simont tekinti, akinek a máramarosszigeti sírjára portrédomborművet készített. Már középiskolás korában részt vett tárlatokon, majd akadémista és fiatal művészként az a megtiszteltetés érte, hogy a tanáraival együtt szerepelhetett kiállításokon. 1963-tól 1990-ig Nagybányán élt és alkotott. Erdélyben a 60-as, 70-es években egyfajta reneszánsza volt a népművészetnek, mely hagyományos és modern tárgyak készítésében nyilvánult meg. Kozma nevéhez fűződik a Máramarosi népi szakszövetkezet létrehozása, ahol közel 2000 db iparművészeti tárgyat (népi szőnyegeket, fafaragásokat, kerámiákat, művészi üvegeket, kovácsolt vasmunkákat, domborításokat, monumentális faldekorációkat, festett bútorokat stb.) készített. E munkálkodás nagy szerepet játszott a néprajzi ismereteinek gyarapításában. Részt vett minden jelentősebb csoportkiállításon, külföldi biennálékon és tárlatokon, Németországban, Csehszlovákiában, Izraelben, Kanadában és másutt. Egyéni kiállítása volt minden jelentősebb erdélyi nagyvárosban, művei rendszeresen szerepelnek a hazai árveréseken és megtalálhatók romániai, magyarországi magángyűjteményekben. 1990-ben Magyarországra költözött, jelenleg Egerben él. 2012-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Részlet Menyhárt László egy korábbi Kozma-kiállítás katalógusában közölt méltatásából: 
„…A művek létrejöttek, Isten tehát eleve tud róluk, a többi pedig nem igazán fontos. A régészeti tapasztalatok ui. arra intenek, hogy jelen pillanatban (kiváltképp az emberhez méltó létnek nem kifejezetten kedvező Halak-korszak apokaliptikus végkifejletekor) ne nagyon akarjuk eldönteni, hogy mely művek által gyógyul, megy előbbre vagy hátrább az emberiség, s hogy minek mikor és milyen sorsa-jövője-jelentősége lesz. Ezért a művész sem tehet mást, minthogy megkísérli kifürkészni az emberi lét szépségeit-betegségeit, a lélek rezdüléseit, a bennünket kívülről-belülről éltető világegyetem működését, majd azt valamiképp formába öntve, megküzd az anyaggal, ahogy éppen lehet s tud, mert bízva bízik megszerzett-megszenvedett képességeiben és népében-hazájában, amiért végső soron a harang szól. Ne feledjük: etóliai Kozma a hit jeles bajnoka és a gyógyítás szentje, aki a magyar Szent Koronán is szerepel!”

„Én mindig nagybányai festőnek éreztem magamat – írja művészi hitvallásként Kozma. - Hollósy, a nagy tanítómester vallotta többek között, hogy ő az előremutató magyar festészet közkatonája akar lenni. Ezért munkájával jelképesen egy téglát tett abba az épületbe, mely minden tekintetben a barbizoni iskola magas színvonalával van egy szinten, ám kifejezetten és jellegzetesen magyar módra. Nagybánya – a francia telephez hasonlóan - egyetemes szellemű iskolát képviselt, melyben bármilyen nemzet fia tanulhatott-alkothatott, így románok, zsidók, lengyelek és oroszok is. Én a harmadik és a negyedik nemzedék tagja vagyok. Szeretett tanáraim tanait igyekeztem elsajátítani, oly módon, hogy a sajátosan egyéni képi nyelvezetemmel beszéljek az általam megélt és belátott szűkebb-tágabb világról. Ezt a válogatást az életművemből azért tartom fontosnak bemutatni, hogy ezzel is hangsúlyozzam a tiszteletemet a nagy elődeimnek, akik már beírták a nevüket a művészettörténetbe.”

CÍMKÉK: képzőművészeti kiállítás | művészeti kiállítás |

Kommentáld az eseményt!

Helyszín

Semmelweis Szalon
Budapest VIII. ker., Üllői út 26.

Hirdetések (?)

Megtaláltad, amit kerestél?

Akkor nyomj egy lájkot!



Ez az ablak csak 10 másodpercig látható.
Minden jog fenntartva © Kiállítás Járók Társasága
Az oldal használatával hozzájárul a cookie-k használatához. További információ