Szász Lilla: A mi házunk

Szász Lilla 2009 óta dolgozik szisztematikusan a kiállításon bemutatásra kerülő, A mi h á zunk című anyagon. A rendkívül személyes sorozatban fotókon, videókon és a családi archívum darabjain keresztül tematizálódik a művész kapcsolata nagyszüleivel és apjával, az elvesztésükből fakadó fájdalom és a továbblépésre való kísérlet. A kiállítás központi motívuma a nagyszülői ház, amelyhez a különböző generációk teljesen máshogy kötődtek: míg Szász Lilla számára ez a hely az otthont jelentette, addig a művész apjának nem volt más, mint egy ház, amit 14 éves korában elhagyott és ahova sosem tért vissza. A személyes síkon túl a sorozat ? az apa alakján keresztül ? arról is szól, hogy mit jelenthetett Magyarországon a 20. század második felében ambíciókkal telve kiszakadni a falusi létből, valódi karriert befutni és ez hogyan befolyásolta a családon belüli viszonyokat.  

 

A nagyszülők életének és a velük való kapcsolatának a feldolgozásakor a művész megmarad a korábbi munkáira is jellemző érzékeny és empatikus hozzáállásnál, de egyben el is távolodik attól a gyakorlattól, mely során ismeretlen emberek viszonyrendszerét térképezte fel. Számos fotósorozat után, melyben más családok, közösségek részévé vált az alkotófolyamaton keresztül, Szász Lilla most saját családja felé fordul, identitásának alkotóelemeire rákérdezve egy korszak lezárására törekszik. A múlt rekonstrukciójának lehetetlensége és a felejtéstől való szorongás áthatják a kiállítást, amely noha tekinthető egyfajta privát gyászmunkának is, eközben olyan, mindenkit érintő kérdéseket is felvet, mint hogy mit jelentenek a gyökerek és a valahova tartozás, ez mennyire változhat akár egy családon belül is, valamint, hogy lehetséges-e megismernünk egy másik embert ténylegesen.