Szakralitás a kortárs zománcművészetben

Budapest, Vízivárosi Galéria, 2016.11.30. - 2016.12.20.

Megnyitó: 2016. november 30., szerda, 18 óra  
Megnyitja: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész

A kiállítás kurátora: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész,     
a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjtemény     
vezetője, és a Tűzzománcművészek Magyar Társasága elnöke

„Mi már nem nagyon tudunk szentképeket festeni” – fogalmazta meg Szemadám György meglehetősen leegyszerűsítve a 20–21. századi művészek keresztény ikonográfiával és a szakrális művészettel kapcsolatos problémakör lényegét. Ezen belül a legfontosabb tényező talán az, hogy a keresztény ikonográfia igazán csak akkor működik jól, ha a progresszív művészet és művészek, illetve a nézők, a befogadók egy platformon vannak, „egy nyelven beszélnek”. Erre azonban olyan szinten, mint például az e téren csúcspontnak tekinthető 15. században létezett, már nincs esélyünk. Ennek ellenére napjainkban is vannak törekvések e terület újraélesztésére. Ennek egyik központja ma a Kecskemét, a szecessziós Cifrapalota, ahol 2002-ben indítottuk el a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálét. A sorozat első nyolc tematikus kiállításán, összesen 980 alkotást került bemutatásra a kecskeméti Cifrapalotában, ami jól mutatja, hogy mennyire hiányzott egy ilyen sorozat a magyarországi kiállítási palettáról. (Ráadásul még a közönség is szívesen látogatta / látogatja.) Sajnos, azt még messze nem állíthatjuk, hogy a kiállítás-sorozat által lefedett területen a legtöbb olyan probléma megoldódott volna, amelyek jelentős részben még mindig a II. világháborút követő időszak diktálta mesterséges ideológiai elfojtás következményeinek tekinthetőek. Hasonlóképpen naivitás lenne a részünkről, ha nem látnánk azt a jelentős – ráadásul sokak által ideologikusan is erőltetett – századi, aktuálisan kortárs művészet között zajlott / zajlik. A probléma már csak azért is különösen jelentős, mert bő másfél évezredig a keresztény ikonográfia az európai művészet lényegi alapjai közé tartozott.

A biennálék anyagát rögzítő katalógusok mellett különösen fontos az a másfél évtizede folyó módszeres gyűjtői tevékenység, melynek eredményeként a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményén belül létrehoztunk egy, a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető, speciális gyűjteményi egységet. A 2016-ban már 400 darabot meghaladó kollekcióból már számos válogatást mutattunk be (pl. Eger, Zsinagóga Galéria; Klebelsberg Kultúrkúria; Pécsi Galéria; Budapest, Szent István Bazilika lovagterme). Gyarapítási keret hiányában a fő módszer kezdetektől a művészek rábeszélése, meggyőzése, hogy ajándékozzák a kecskeméti múzeum és a jövendő számára a műveiket. A gyűjtemény összetétele, minősége tehát alapvetően az alkotók jóindulatától és az egyes biennálék témájától függ, éppen ezért, amikor az lehetséges volt, igyekeztünk kihasználni a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt műtárgyvásárlási pályázatokat is. A Vízivárosi Galériában rendezett kiállítás lesz az első, ahol egy műfajt kiemelve, illetve az adott területet képviselő művészeti társasággal együtt mutatkozunk be. Természetesen a művészek és a kurátor személye megkönynyítette ezt a kapcsolatot. A kecskeméti székhelyű Tűzzománcművészek Magyar Társasága tagjainak többsége a legprogresszívabb elképzelést, az alapvetően a képzőművészet felé orientálódókat képviseli. (Ennek ellenére nem tagadjuk meg a műfaj eredendően iparművészeti oldalát, s az azzal   
kiemelten foglalkozókat sem.)

Kortárs zománcművészetünkre a mai napig jellemző az a fajta sokszínűség, amely már a hatvanas években megjelent. Alkotóink ugyanis számos művészeti ág felől érkeztek, azaz közel egyforma eséllyel, de éppen ezért sokféle megközelítésben képesek alkotni ezzel a számukra többnyire új technikával. Természetesen mindehhez hozzátartozik az is, hogy a történeti korok zománcaihoz képest egyrészt kezelhetőbbek, másrészt jóval szélesebb választékot kínálnak a ma használatos alapanyagok. Emellett egyszerűbbé, pontosabban irányíthatóvá vált az égetési technológia is. A művészek számára a lehetőségek e téren tehát hatványozottan megnőttek, s még mindig bőven vannak tartalékok. Ez a rendkívül gazdag, többezer éves történeti múlttal rendelkező műfaj tehát gyökeresen átalakulva, reflektálva a 20–21. század bizonyos törvényeket felrúgó törekvéseire (lásd elsősorban: „határterületek”) elkezdte keresni és újonnan kialakítani önmagát. Reményeink szerint az egyesületünk – a nemzetközi és a hazai művészeti mezőnyben egyaránt – ennek az új típusú zománcművészetnek az egyik zászlóvivője marad a későbbiekben is. Fő célunk, hogy a műfaj végre valóban szinkronba kerülhessen a kortárs művészeti törekvésekkel, s a professzionális alkotók képviselte minőség jegyében háttérbe szoríthassa azt a nagyszámú dilettánst, akik tevékenységükkel megcsúfolják ezt az ősi anyagot, technikát.

ifj. Gyergyádesz László

Kiállító művészek:     
Bábás Erika • Balanyi Károly • Báron László† • Czóbel     
Marianna • Elekes Gyula • Fabók Gyula† • H. Barakonyi Klára • Hévizi Éva •     
Hollósy Katalin • Kalmárné Horóczi Margit • Koszta Zsófia • Makrai Zsuzsa •     
Morelli Edit • Ötvös Nagy Ferenc • Papp György • Rácz Gábor • Rudó Anna •     
Blaise Simon Balázs • Sisa József • Sor Júlia • Strohner József • Tóth     
Szvetlána • Turi Endre

 

 

CÍMKÉK: képzőművészeti kiállítás |

Kommentáld az eseményt!

Helyszín

Vízivárosi Galéria
1027 Budapest II.ker., Kapás u. 55.

Hirdetések (?)

Megtaláltad, amit kerestél?

Akkor nyomj egy lájkot!



Ez az ablak csak 10 másodpercig látható.
Minden jog fenntartva © Kiállítás Járók Társasága
Az oldal használatával hozzájárul a cookie-k használatához. További információ