,,CSODÁK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN” - szemelvények a Hortobágy természeti értékeiből

Debrecen, Debreceni Művelődési Központ - Józsai Közösségi Ház, 2016.09.06. - 2016.10.08.

kiállítás Szilágyi Attila természetfotóiból

„Szülőhazám a „Hortobágy mellyéke”... Balmazújváros, ahol 1974-ben láttam meg a napvilágot.

Egész életem, munkám, hivatásom, családom ma is ehhez a tágas levegőjű, napsütéses, délibábos, rejtelmes pusztai világhoz kötődik.

Községszéli házban nőttem fel. Kedvelt játszóterünk az utolsó házak mögött kezdődő puszta darabka volt. Gyerekfejjel még nem is sejtettem, hogy ahol barátaimmal focizunk, az a Hortobágy és hazánk egyik legkülönlegesebb szikese az úgynevezett Nagy-szik. Ekkor - a 80-as évek elején - még olyan természetes volt, hogy az elguruló labda elől egy-egy széki lile „gurul el” és gulipánok, godák, bíbicek csapatai kelnek szárnyra a gyerekzsivaj hangjaira. Később szomorúsággal töltött el, hogy a szemem előtt zajlott ennek a csodavilágnak a fokozatos visszaszorulása, eltűnése.

Bátyám nyomdokain kezdtem járni a természet ösvényeit. Érdekelt minden, ami a pusztán, az erdőkben, a nádasokban, a vizekben élt, de érdeklődésem a madarak iránt vált igazán szorossá. Amikor csak időm engedte elhagytam a település határait és távcsővel a nyakamban róttam a vidéket. Szerencsére hamar hasonló érdeklődésű társakra leltem, akikkel egyre táguló körben kezdtük el járni gyalog és biciklivel a szülővárosom körüli Hortobágyot. A rengeteg terepen töltött nap, a felejthetetlen természeti jelenségek látványa, ugyanakkor a mellettünk zajló kedvezőtlen folyamatok vezettek rá, hogy a természet szépségeit nemcsak szemlélni, hanem aktívan őrizni is szeretném. Ez a felismerés egész további életemet meghatározta. Későbbi tanulmányaimat is ennek szellemében végeztem.

A Hortobágy Természetvédelmi Egyesület alapító tagjaként és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őreként azon fáradozom, hogy amit ajándékba kaptam ettől a csodálatos vidéktől, azt áldozatos munkával viszonozni is tudjam számára.

 

Jelen kiállításom anyagának kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy szeretett szülővárosom határában élő természeti értékeket, természeti jelenséget vagy csak egyszerűen: olyan csodát mutassak be, amelyeket bármelyikünk láthat, ha "jókor van, jó helyen". Ezek a csodák itt élnek mellettünk, sőt BENNÜNK!

A tízezernyi saját készítésű képeim közül azokat választottam ki, amelyek Balmazújváros határain belül készültek, vagy ha éppen nem, akkor egy olyan szomszéd település pusztáján, ahonnan még látni a szülővárosom templomtornyait és csendes időben a harangszót is hallani.

A nézők számára úgy tűnhet, hogy egyes témák kissé túlreprezentáltak (például a gémeskutak). Ez valóban így van és büszkén vállalom. Ezek a puszta emblémái, régi és jelen korunk mesélői, mellettük soha sem tudok elmenni anélkül, hogy ne örökíteném meg, ha egy szép égi jelenség glóriát rajzol köréjük.

Legyenek ezek a képek ablakok. Aki nézi őket, az szétlát a pusztán, szeme világa fúródjon a messzeségbe, kalandozzon el a távolba és a képzeletbe.

Kívánom, hogy hozzám hasonlóan vegye észre bennük/rajtuk át nézve a fűben heverő madárfiókát, a horizonton rebbenő zajos vadlúdcsapatot vagy éppen a pásztor csizmájának a nyomát a szik porában.” Szilágyi Attila

 

CÍMKÉK: fotókiállítás |

Kommentáld az eseményt!

Helyszín

Debreceni Művelődési Központ - Józsai Közösségi Ház
4225 Debrecen, Szentgyörgyfalvi u. 9.

Hirdetések (?)

Megtaláltad, amit kerestél?

Akkor nyomj egy lájkot!



Ez az ablak csak 10 másodpercig látható.
Minden jog fenntartva © Kiállítás Járók Társasága
Az oldal használatával hozzájárul a cookie-k használatához. További információ