Az érzékelhető határán - Más hangok

Budapest, Műcsarnok, 2014.10.18. - 2014.11.23.

A hangművészet képzőművészeti közegben Magyarországon ritkán megjelenő műfaj, a kiállítás ebben az értelemben úttörő jellegűnek számít. Nem szabad kihagyni!

A hang az elmúlt évtizedek képzőművészetében egyre nagyobb teret nyerő médium, annak ellenére, hogy ez alapjaiban ellenkezni látszik a képzőművészet fogalmával. A hang kiterjedése időben és a maga absztrakciójában merőben különbözik az egyszeri képpé vagy plasztikus művé szervezett vizuális információtól, de még a többi időbeli műfajhoz (mint amilyen például a performansz- vagy videóművészet) képest is erőteljes a vizualitás szinte teljes hiánya.
A hanginstallációk gyakran meghatározó eleme a külső helyszínen készült, többnyire a kész műben már modifikált formában hallható felvétel (field recordings) valamint a szonifikáció – a nem hangzó jelek (kép, adat és ezek mátrixai) – meghangosítása. A felvett és újrajátszott zajokkal, környezeti- vagy a szonifikáció során generált hangokkal, hangrétegekkel újra vagy először szembesülünk azáltal, hogy a művészek beemelik őket a kiállítótérbe.
 
A hangfelvételi eljárások mára már lehetővé teszik olyan hangok előállítását és reprodukálását, melyeket egyébként nem érzékelnénk; vagy azért mert nem mindennapos hangkörnyezetünk részei, vagy mert az emberi fül számára erősítés nélkül nem hallhatók. A kiállítás olyan művek bemutatását tervezi,melyek az érzékelés, természetesen elsősorban a hang érzékelésének határmezsgyéire reflektálnak. A Műcsarnok termeiben a legutóbbi bő egy évtized néhány hanginstallációját mutatjuk be, magyar és külföldi művészek részvételével. Néhányan közülük a képzőművészet, néhányan pedig a zene felől közelítik
meg az ábrázolt tárgyat és az hanginstalláció felépítésének módszerét, akad azonban teljesen konceptuális reflexió is.
 
Más foglalkoztatja hans w. koch német zeneszerzőt, aki a kvintkört teszi szemléletessé egy interaktív installációval, mint Bernhard Gál osztrák művészt és zenetörténészt, aki otthona felvett hangjait sajátos módon elegyíti Alsógalla és a turulmadár történetének áthallásaival.
 
Christian Skjødt több mint 200 hangszóróból álló törékeny és finom installációja a Műcsarnok tetőablakán beszűrődő fényt teszi hallhatóvá, míg a Nagy Gergő által teremtett, elsötétített teremben lévő hangkörnyezet egyszerre csak egy embert fogad „magába”, aki odabent saját érzékeléséhez kerülhet közelebb.
Arturas Bumšteinas barokk színházak szélgépeinek hangját hozza a Műcsarnokba, a BINAURA csoport pedig olyan interaktív rendszert hoz létre, amit a megfigyelés önkéntelenül is átrendez.
 
Várnai Gyula A gondolat formájában egy mozgásforma rekonstrukcióját kísérli meg, hanghatások segítségével: egy nyílvessző képzeletbeli útjának, majd koppanásának hangját halljuk a grandiózus tárgyakká konstruált hangszórókból.
Gerardo Nolasco Magaña installációja kiterjedésében Várnai művének ellenkezője: egy kis hangszóró rejlik a Műcsarnok bejárata melletti egyik fán, amiből a Közép-Amerikában őshonos quetzal madár hangja szól.
 
Carsten Stabenow hasonló minimalizmussal egyetlen zongorahúrt mutat meg installációjából, ennél azonban sokkal több rejlik a tetőszerkezetben, ahonnan a zongorahúr rezonanciáit nyeri. Jozef Cseres Jon Rose-zal közösen a Rosenbergek állásfoglalásra késztető történetét mutatja be filmeken és vitrinben
lévő tárgyakon keresztül, az összeállítás kifejezetten a Műcsarnok terére készült. Ahogy Thanos Chrysakis, az Egyesült Királyságban élő görög művész is egy új hangkörnyezetet hozott létre erre az alkalomra.
 
Az érzékelhető határán nem a hangművészet történetét kívánja bemutatni, így sem magyar, sem nemzetközi vonatkozásában nem arra törekszik, hogy a kiállított művek történeti vonalat rajzoljanak föl. Ugyanakkor a kiállításhoz tartozó interpretációs tér igyekszik támpontokat adni a látogatónak a hangművészet és a kísérleti zene elmúlt száz évéből: Tóth Pál szerteágazó zenei gyűjteménye, J. Milo Taylor hangművészet történetét feldolgozó munkája és egy sor más kiadvány és hanganyag segítségével.
Itt hallgathatók meg a kiállító művészek zeneművei és performansz-dokumentációi is. A Műcsarnokban olyan médiumspecifikus, de egyben tematikus kiállítást képzeltünk el, ami a hang lehetséges képzőművészeti felhasználásai mellett a külvilág érzékelésének – elsősorban az auralitás révén megragadható – aspektusait is vizsgálja.
 
A hang képzőművészeti szerepével foglalkozó, hanginstallációkat bemutató kiállítások szórványosan voltak jelen Magyarországon – Az érzékelhető határán című kiállítás egyszerre jelent most bemutatkozási lehetőséget magyar, részben kevéssé ismert alkotók számára, és mutatja be néhány külföldi alkotó legutóbbi munkáit.

LETÖLTHETŐ MELLÉKLET:

CÍMKÉK: művészeti kiállítás | képzőművészeti kiállítás |

Kommentáld az eseményt!

Helyszín

Műcsarnok
1146 Budapest; Dózsa György út 37

Tudj meg többet
Hirdetések (?)

Megtaláltad, amit kerestél?

Akkor nyomj egy lájkot!



Ez az ablak csak 10 másodpercig látható.
Minden jog fenntartva © Kiállítás Járók Társasága