Tárlatvezetés a Chagall kiállításon

Élménybeszámoló: | 2013-11-25 21:08:09

Balázs Dóra élménybeszámolója: Nemrég tértünk haza egy múzeumlátogatásról, mely csodálatos élmény volt. A Magyar Nemzeti Galériában részt vettünk egy tárlatvezetésen a Chagall kiállításon, majd megnéztük az impresszionistákat is, hiszen a héten véget is ér ez az időszaki kiállítás...  

A tárlatvezetést a Kogart Galéria szervezte, és Gimesy Péter művészettörténész volt a tárlatvezetőnk. A tőle megszokott módon, rendkívül érdekes, informatív, összeszedett és ugyanakkor nagyon szórakoztató stílusban ismertette velünk Chagall életművének fő momentumait, különös hangsúlyt fektetve azokra a motívumokra, melyek szinte végigkísérik alkotói pályáját, és amelyektől tulajdonképpen chagalli egy Chagall kép. Ugyan maga a kiállítás csupán egy metszet a teljes Chagall életműből, ahogy ezt az alcíme – Háború és béke között -  is mutatja, mégis lehetővé teszi, hogy közel kerüljünk és megismerjük a festőt és a stílusát jellemző elemeket. 
A kiállítás egy 1914-ben festett önarcképpel kezdődik. Ez a festmény a Párizsból Oroszországba való visszatérés után készült, úgyhogy a nyugat-európai, modern “-izmusok” hatása már észrevehető rajta. Érdekes megfigyelni például a hosszúkás, aszimmetrikus szemeket, melyek ráadásul ki is vannak festve; ugyanis Chagall már fiatal korábban szerette megfigyelni a saját arcán azokat a változásokat, amelyeket a festék, illetve a festék felvitele után a fény hatása okoz. Ezen a képen egy szokásos, Párizsban akkoriban divatos öltözetben jelenik meg, ami erősen kontrasztban van a háttérben látszó házzal, mely a szülőhelyét, a galíciai Vityebszket idézi. Az otthona és a családja is fontos helyet foglal el Chagall műveiben, és nagyon sok későbbi festményén is láttunk utalásokat erre.

Vityebszket láthattunk mindjárt a következő festményen is, aminél megállva Gimesy Péter elmondta, hogy ezen már szinte az összes, a későbbiekben jelentős chagall-motívum felfedezhető. Egyet ezek közül kiemelt: az öreg vándort a bal oldalon, a háztetőkön. Ennek a figurának több jelentése is van, több szállal is kapcsolódik a művész életéhez. Egyfelől utal Chagall hászid gyökereire: ez a figura a háború rettenetei és az üldözés elől menekülő örök vándor, amivé ő maga is válik az idők során; másfelől utal arra, hogy maga a művész is folyton úton van, de nem a menekülés miatt, hanem a keresés az, ami űzi: saját magát, életének és művészetének értelmét keresi, kutatja szüntelenül; végezetül pedig ez az alak egy valós jelenethez is kapcsolódik Chagall életéből: gyerekkorában a nagyapja eltűnt két napra, és miután mindenhol kereste a család, végül a háztetőn találtak rá, ahova visszahúzódott egy kis nyugalomra vágyva. A másik jelentős figura ezen a festményen a lámpát tartó bohóc, de ugyanilyen lényeges a kakas és a bakkecske is, ahogy ez a továbbiakból kiderül, valamint a mindent elpusztító, háború okozta tüzet idéző, vörösben izzó égbolt a csökkenő holddal is.

Folytatás itt: http://tintapatronus.wordpress.com/2013/11/23/tarlatvezetes-a-chagall-kiallitason-elmenybeszamolo/

 
Fotók: http://tintapatronus.wordpress.com

Mi a véleményed a beszámolóról?

Helyszín

Magyar Nemzeti Galéria
Budapest, Szentgyörgy tér 2. - Budavári Palota B, C, D épület

Kapcsolódó cikkek

Tudj meg többet:

Hirdetések (?)
Minden jog fenntartva © Kiállítás Járók Társasága
Az oldal használatával hozzájárul a cookie-k használatához. További információ