Az érzékelhető határán

Tudósítás: | 2014-10-18 15:00:19

Médiumspecifikus kiállítást mutat be a Műcsarnok, melyen képzőművészek és zenészek, zeneszerzők hangművészeti installációi tekinthetők meg. A kiállított művek részben erősítés nélkül nem hallható hangokat szólaltatnak meg, mások a környezet valamilyen szempont szerint szűrt vagy átalakított zajait foglalják keretbe.  
  

A kiállítás nem törekszik a művészeti ág történetének bemutatására, de a középső terembe berendezett interpretációs térben nagy mennyiségű szakirodalom is hozzáférhető a látogatók számára a témában.
A képzőművészettől rendhagyó módon a műtárgyakat elsősorban nem látni, hanem hallani lehet, hiszen a létrejövő alkotás maga a megszólaló hang. A különleges alkalmon kiállítás kurátorai és számos alkotó közreműködésével lehetett végignézni, illetve -hallgatni a kiállítást.
 
Christian Skjødt dán zeneszerző kétszáz, felfüggesztett apró hangszóró segítségével szólaltatja meg a tetőablakokon beszűrődő fényt, összekapcsolva az épület külső és belső terét. A keletkezett hang természetesen változik az időjárásnak illetve a napszaknak megfelelően. Várnai Gyula rejtett hangszórókkal egy kilőtt nyíl hangját erősíti fel. A német hangművész, hans w. koch Kvintkör című művében a nyugati zene alapját képező hangmagasság-felosztást mutatja be, az óra egy-egy számjegyéhez rendelve egy-egy hangnemet. Carsten Stabenow egyetlen kifeszített zongorahúrja a Műcsarnok rezgéseit veszi át, szintén napszaktól vagy akár külső eseményektől függően.
 
Thanos Chrysakis alkotása meditatív környezetett teremt, ehhez a számos hangfalból szóló, mesterségesen létrehozott hang mellett a falra vetített hangkép is hozzájárul. A BINAURA csoport különleges installációja önmagában zárt rendszert alkot, melyet a látogató közeledése megzavar, ám kissé eltávolodva tanúi lehetünk, hogyan rendeződik újra, utalva ezzel a tudomány megfigyelési paradoxonjára. Arturas Bumšteinas Ablakok című installációja barokk szélgépek hangját szólaltatja meg, a kiállítás egyetlen ablakos termében, ismét külső és belső tér kapcsolatát tárva fel. Nagy Gergő installációja egy teljesen elsötétített helyiségből áll, ahol a látogató kénytelen kizárólag a hangokra figyelni. Gerardo Nolasco Magaña hangszórót helyezett el a Műcsarnok külső oldalán, amely egy közép-amerikai madár, a quetzal hangját játssza. A madár neve utal a Tollas kígyó nevű istenségre, akinek kultusza egykor az egész térséget összefogó vallás volt. Így a kiállításon tér és idő, művészet és tudomány, kulturális különbségek és kapcsolatok egyaránt megjelennek, a hangok világán keresztül.
 

Mi a véleményed a beszámolóról?

Helyszín

Műcsarnok
1146 Budapest; Dózsa György út 37

Kapcsolódó cikkek

Tudj meg többet:

Hirdetések (?)
Minden jog fenntartva © Kiállítás Járók Társasága
Az oldal használatával hozzájárul a cookie-k használatához. További információ